Megért

beül az elmémbe a világ
s miközben felmossa
szennytől csöpögő
idegpályáimat
elkövet egy utolsó hibát

megért

s ez elfogadhatatlan
mert nincs érzelem
nincs kommunikáció
csak a pusztítás
az ignorált ráció
ömlik a végtelen térben
s mi kétségeink
között
keressük az utat
térdig gázolva a vérben

aztán éjként borul ránk
a holnap
mely csalfa reményt hoz
de a realitás
ezalól is feloldoz
jelentőségünk
egyre több teret veszít
végül saját skizofrén
tudatunk
lassan keresztre feszít

2024